MEGOSZTÁS

Boráldás, boráldás János napján

Egyre széleseb körben terjedő hagyomány, hogy a december 22-i adományozási-nap után az Európai Borlovagrend Magyarországi Konzulátusának tagjai december 27-én is összegyűlnek, hogy a borra, a bortermelőkre emlékezzenek a János-napi boráldás, vagy borszentelés ünnepén.

Ez az újjáéledőben lévő hagyomány a középkorra vezethető vissza. A Római Katolikus Egyház szertartáskönyve Szent János napjára írja elő a bor megáldásának szertartását. A középkorban Németországban kialakult és onnan elterjedt hagyomány aztán hozzánk is átkerült.

A szent János evangélista és apostolhoz köthető szertartás keresztény alapját az a történet adja, miszerint egy pogány pap próbára hívta ki Jánost, mondván: ha azt akarod, hogy higgyek a te Istenedben, adj nekem jelet az ő erejéről. Az apostol tétovázás nélkül beleegyezett hite erősségének bemutatásába, és elfogadta, hogy a mérgezett borral telt kelyhet – bízva az ő Ura megtartó erejében és saját hitében – kiissza azt. A pap odavitetett két halálra ítélt gyilkost is, hogy demonstrálja a népnek, tényleg méreg van a borban, majd a kehely tartalmát három részre osztva először azoknak nyújtotta azt. Előbb az egyik, majd a másik halálraítélt itta ki a kelyhet, majd mindegyik holtan esett össze. Ezután János keresztet vetett, imádkozott az Úrhoz és minden félelem nélkül kiitta az ő kelyhét. A méreg nála hatástalan maradt. A pogány főpap még erre sem tért meg, hanem azt mondta: ha ezt a két halottat vissza is tudod hívni az életbe, akkor megtagadom isteneimet, és megkeresztelkedem! Erre János köpenyével betakarta a két halott csavargót, ő pedig térdre borult és imádkozott, majd szólt, hogy vegyék le a köpenyt az emberekről. Levették, és azok talpra álltak, a pogány pap pedig megtagadta isteneit, megtért és megkeresztelkedett.

A borszentelésnek éppen a János-naphoz való kapcsolódását az a praktikus dolog is kiváltotta, miszerint a hagyomány kialakulásának idején a mainál sokkal későbbi szüret után a bor csak karácsony tájára forrott ki, így karácsony harmadnapján vitték azt a templomba megszentelni. A megszentelt az újbort aztán hazavitték, egy kis részét visszatöltötték a hordóba, miáltal az egész bortermés megszenteltté vált, a többit pedig eltették orvosságnak.

A Felvidéki Régió Ózdi Lovagi Széke idén immár ötödik alkalommal rendezte meg a János-napi boráldás ünnepét, melyre most újból az Evangélikus templomban került sor, ahonnan az ózdi hagyomány újjáélesztése öt évvel ezelőtt indult.

Borlovagrendünk működésének a keresztényi alapokon való állását most is tükrözte, hogy a szertartáson három felekezet, az evangélikus, a római katolikus és a református felekezetek lelkipásztorai álltak egymás mellett és szóltak az egybegyűltekhez. Nagy örömükre szolgált, hogy távolabbi vidékekről is érkeztek vendégek az ünnepségre. Megjelentek tagjaink a Borsodi Régió Alacskai, illetve a Felvidéki Régió Szádalmási Lovagi Székéből, valamint képviseltette magát a lillafüredi István Nádor Borlovagrend és a szádalmási Szent Orbán Borlovagrend is. Köszönet érte, hogy jelenlétükkel emelték ünnepségünk fényét.

A boráldás után az evangélikus felekezeti házban egy bensőséges, töltöttkáposztával „dúsított” szeretetünnepségen kóstoltuk az új (és korábbi) borokat.

János nap estéjén néhányan részt vettünk a miskolci Nagy Boldogasszony Minorita Templomban celebrált, a lillafüredi István Nádor Borlovagrend által szervezett borszentelésen, melyen borlovagrendünk tagjain túl a bogácsi Szent Márton Borlovagrend tagjai is szép számban megjelentek.

2017. december 28-án

  • cs.j. bl. –