MEGOSZTÁS

 

Beszélni nehéz” volt egy régi rádióműsor, ahol a szép magyar beszédet tanították az embereknek. De nem csak a beszédet, hanem a régi hagyományokat is felelevenítették, ennek részeként említették a szegények Karácsonyát is.

Napjainkban egyre többet hallunk arról, hogy a szegénységben élő embertársainkon segítsünk.

Ennek a felhívásának, és nem utolsó sorban, lovagrendünk (Európai Borlovagrend Magyarországi Konzulátusa) egyik fő feladatának eleget téve december 22-én az országban egyszerre mindenütt adományozott. Borlovagrendek életében tudomásom szerint elsőként osztottunk meleg ételt a nagycsaládos rászorulóknak.

Javaslatomat felkarolva a Budapesti Régió tagjai az adományozásukat a VIII. kerületi Római Katolikus plébánián tartották, ahol mintegy száz adag meleg étel került kiosztásra.

Ez maga a tény és ez így is maradna, ha nem írnám le magának az eseménynek a lefolyását. Miért is nehéz beszélni erről? Vannak dolgok, amiket át kell élni ahhoz, hogy beszéljünk róla. Itt is ez történt.

Maroknyi kis csapatunk megérkezése után a plébánia igényesen kialakított étkezőjében az ott lévő asztalokat alkalomhoz illően megterítette. (Közben már érkeztek a rászoruló családok).

Megnyitóként régióvezetőnk, Dr Molnár Attila felvezette kis csapatunkat, és beszédében ismertette a lovagrendünk történetét és célkitűzéseit.

Rövid beszéde után Tóni atya megáldotta az ételeket és borokat, majd az asztali ima után megkezdtük az ételek szétosztását.

Minden egyes család az asztalnál kapta meg az ételét, ugyanolyan felszolgálással, mintha vendéglőben lenne.

Lassan a később érkezők is elfoglalták a helyüket és megkapták ételeiket, italaikat

Egyszer csak furcsa dologra lettem figyelmes. Minden hang elnémult, mintha nem lennének a teremben. Megnéztem vajon mi az oka ennek, hiszen nemrég még vidám ricsaj volt a teremben. Amit láttam szinte leírhatatlan. Mindenki áhítattal csendben fogyasztotta az általunk felszolgált ételeket./Marhalábszár pörkölt tarhonyával, mellé savanyú káposzta, gyerekeknek mandarin, felnőtteknek 2 dl bor, gyerekeknek gyümölcslé./

Mivel mi is több adag ételt hoztunk, mint a jelenlévők száma, ezért a helybeli családsegítő hölgy kérésére becsomagoltuk a maradék adagokat, majd távozáskor átadtuk a rászorulóknak.

Ekkor Attila kiszólított az emberek elé, akik tapssal köszönték meg az általam elkészített ételeket. Nagyon megható érzés volt számomra, majd olyan dolog történt velem, ami még a legkérgesebb szívű emberben is borzongást vált ki. Odajött egy idősebb hölgy és a kezemet szorongatva megáldott és hálás szívvel megköszönte az ételt. Elmondta, hogy már évek óta nem tud megvásárolni ilyen drága húsokat, és ilyen finom ételt már nagyon rég nem evett. A plusz adag láttán mondta könnyes szemmel, hogy most lesz ünnepek alatt is mit egyen. Ekkor volt az, amikor Attila szavait idézve „párás lett a szemüvegem”.

Csak annyit tudtam mondani, hogy ezért a pillanatért volt érdemes dolgozni.

Én a magam nevében, ugyanilyen hálával és tiszta szívből jövő szeretettel köszönöm mindazoknak az embereknek a támogatását és közreműködését, akik részt vettek az adakozásban. Remélem, folytatjuk.

Gribek Lajos

Gasztronómus