MEGOSZTÁS

Harmadik éve már, hogy az Európai Borlovagrend Magyarországi Konzulátusának legnagyobb ünnepségét Debrecen városában tarja. Ez a borlovagavatás.

A borlovagavatás a lovagi nap fénypontja, de azt megelőzően a nagy ünnepségre gyülekező tagság egy kicsit „dolgozott” is. Legalábbis azok, akik a Lovagi Közgyűlés küldöttei voltak, hiszen nekik kora délután a Közgyűlésen kellett megjelenni, ott hozzászólásaikkal kiegészíteni, árnyalni az elhangzott beszámolókat, amelyek a tagság éves munkájának a bemutatását, a gazdálkodás, a pénzköltés, vagy éppen megtakarítás hogyanjátmikéntjét voltak hivatottak bemutatni, szavazatukkal pedig egyetértésüket vagy éppen egyet nem értésüket kifejezni az beszámolókkal kapcsolatosan. A Borlovagrend tagságának „lovagi közéletünk” iránti érdeklődését mutatta, hogy a küldöttek létszámát meghaladta azon tagjaink megjelenése a közgyűlésen, akik – ugyan szavazati jog nélkül, de – első kézből akarták hallani az ott elhangzottakat.

A közgyűlés résztvevői aztán élénk nyüzsgésre mehettek ki a Kölcsey Központ nagy aulájába, ahol már egy vidám társaság, az avatási ünnepségre készülődők sokasága fogadta őket, pogácsával, kávéval, finom borokkal. A hangulatot még csak fokozta a bihardiószegi Heith Lóri borász barátunk, az érmelléki bakator program nagymogulja. Igaz, itt most nem az őshonos magyar szőlőfajtáknak a visszatelepítésén munkálkodó szőlész-borászként jelent meg, hanem prímásként állott bandája élén, és vidám népi muzsikával szórakoztatta az egybegyűlteket, gyülekezőket. De: kedvenc szőlőfajtája ide is elkísérte: a banda neve Bakator.

Megérkezett a Debrecen Helyőrségi Zenekar mely egy katonazenekar. Kisvártatva zászlók erdejével az élen vonulási alakzatba rendeződött a sokaság. Színes felvonulással, lovagi egyenruhákban vonult az ünneplő társaság Debrecen főutcáján a Nagytemplomba, ahol megtörtént a lovagi ünnepély, az avatás. Elöl ment a zenekar, katonás rendben, élén a tamburmajorral, kellemes, kényelmes vonulást elősegítő zenével vezetve az egymás után sorakozó, vonuló borlovagrendeket, borrendeket. Igen, hiszen számos borrend és borlovagrend fogadta el meghívásunkat és tisztelte meg ünnepségünket. Mondhatni az egész Kárpát-medence megjelent, ugyanis a hazai rendeken kívül itt volt Erdélyből, Kelementelkéről a Kisküküllő Borrend, de jöttek a Csallóközből is, a Csallóközkürti Borbarátok Asztaltársasága-Borlovagrend tagjai. És természetesen a magyarországi rendek az ország különböző tájáról: Balatoni Borrégió Gizella Királyné Női Borrend, Darányi Ignác Borlovagrend, Duna Menti Szent Orbán Borrend, István Nádor Borlovagrend, Lorántffy Zsuzsanna Borrend, Pannon Császári és Királyi Borlovagrend, Pax Corporis Borlovagrend, Police Borrend, Szent Benedictus Borlovagrend és a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségének elnökségi tagjai. Mindenki a saját díszruhájában, saját zászlójával

A Nagytemplomban, amikor mindenki bevonult és megtalálta a helyét, a konzulátusi marsall intésére felálltak a Rendek, és a néma csendben felhangzott a Szózat. Vörösmarty Mihály örök életű és örök igazságú versét Bessenyei Ferenc meleg, érces hangja közvetítette a hallgatóság felé. A sötétbarna bútorokkal berendezett, fehér falú, puritánságában is ünnepélyességet sugárzó nagy templomban szóltak, szálltak a vers sorai, mondatai. Utána megilletődött, néma csend… Egy idő után külön kellett jelezni, hogy mindenki foglalja el a helyét.

Ezeket követően ökumenikus szertartás keretén belül került sor az avatási ceremóniákra. Természetesen itt is vettek fel új tagokat, itt is történtek előlépések. Hiszen ki ne lenne büszke arra, hogy éppen a Nagytemplomban lépett be a rendbe, vagy lépett előrébb a rendi fokozatban! Négy új tagot vettünk fel soraink közé és öten léptek elő bortanácsosi, vagy borbírói fokozatba.

Ezt követte a lovagok avatása, ami után négy új bordámát és tíz újonnan avatott borlovagot köszönthettünk sorainkban.

A templomi ceremónia utolsó aktusa az új lovagi köpenyek megszentelése és átadása volt. Nem túlzás, kijelenteni, fennkölt ünnepségnek lehettünk részesei.

Az avatási ünnepség után a lovagi estélyre a Kölcsey Központban került sor, ahol már pazarul megterített asztalok várták a vacsorára érkező Kettőszáz főnyi társaságot. A hosszadalmas előzetes szervezés, egyeztetés után kialakult különböző asztaltársaságok nyolc-tizenkét fős asztaloknál foglaltak helyet, majd a konzul szokásos pohárköszöntője után a vacsora díszvendégeinek köszöntőjére került sor. Megtisztelte estélyünket dr. Mazsu János Debrecen város főtanácsnoka, akitörténészként – rövid visszatekintést adott Debrecennek és a bornak a kapcsolatáról. Köztünk volt dr. Ruszin Romulusz dandártábornok is a MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka.

Vacsora előtt magas színvonalú kultúrműsor készítette elő, vagy inkább már fokozta a hangulatot, majd jött a tánc, a móka, a kacagás, közben a tombola értékes nyereményekkel, és a záróra, aminek hajnali három utáni időpontja mutatta: szép ünnepség után jól mulattunk.

Szép lovagi napunk volt Debrecenben 2018. április 7-én

ISTEN ÉS A BOR DICSŐSÉGÉRE!

  • csj. bl. –