MEGOSZTÁS

Bensőséges, igen szépen rendezett és lebonyolított ünnepség részesei lehettek mindazok, akik június 4-én ellátogattak a csallóközi Felbárra, hogy ott, a római katolikus templomban részt vegyenek az Európai Borlovagrend Magyarországi Konzulátusa Felvidéki Régiójának avatási és előléptetési ünnepségén. A rendezvényen a Régió három lovagi székének, az ünnepséget szervező Csallóközinek, valamint az Ózdi és a Szádalmási Lovagi Széknek a tagjain kívül sok borlovagrendi tag jelent meg más vidékről, úgymint a Budapesti, a Gömöri, a Tokaji, a Vas-megyei, vagy a Villányi Régiókból is. Különleges volt ez az alkalom a tekintetben is, hogy csak pár nap választotta el a Nemzeti Összetartozás Napjától, így a helybeliekkel együtt ünneplő, az anyaországbeli és a partiumi Érmellékről érkezett borlovagtársakat erre a napra is emlékeztethette a Borlovagrend elnökének ünnepi beszéde.

Az ünnep fényét emelte, hogy a Csallóközi Lovagi Szék ez alkalommal kapott zászlót, amit Ágh György borlovag, a lovagi szék vezetője vett át. A helyi plébános az új zászlót, a be- és előlépők új jelvényeivel és a Felvidéki Régió új kelyhével együtt áldotta meg, mely utóbbit áldozatkész tagoknak, dr. Székely Ágnes bordámának és Hajdu Gábor József borlovagnak a felajánlásából vásárolt meg a Régió.

Az ünnepi ceremónia a felbári templom falán lévő emléktábla megkoszorúzásával ért véget. Az emléktáblát a 2003-ban, II. János Pál pápa által boldoggá avatott herceg Batthyány-Stratmann László emlékére állították. Felírata:

Dr. Batthyány-Strattmann László hercegnek

1870-1931

a Szegények Orvosának emlékére szenteli a kereszténység jubileumi 2000-ik,

és a magyarság millenniumi évében a Felbári Egyházközség.”

Nem esett még szó az ünnepi program kezdetéről. A Felbárral mára gyakorlatilag egybeépült Süly községben található borlovagtársunk, Vladimir Plachy festőművész tanyája. Nos, ez a szó, azaz „tanya” a legkevésbé alkalmas ennek a gyönyörű elrendezésű, esztétikus belső kerttel bíró épületegyüttesnek a megnevezésére, melyben természetesen helyet kapott a művész műterme, több kiállító és szálláshely is, no, meg a pince. Itt, a belső kertben szabadtéri kiállítás keretében, laza borkóstolás, baráti beszélgetések közben csodálhattuk meg Miro barátunk legújabb képeit, melyeknek zöme magyarországi szőlő- és borvidékeken készült, azokat ábrázolja magas művészi ráérzéssel. A kiállítást egy másik lovagtárs, vagy művésztárs, Somorjai Simon borbíró, operaénekes üdvözlő, méltató mondatai nyitották meg, majd Pammer István borlovagrendi elnök üdvözölte a népes közönséget.

És, ha szóltunk a rendezvény kezdetéről, néhány szót a végéről is: nem számoltam a vacsoravendégek számát, de az bizonyára jócskán meghaladta a százat. A húsleves, a csallóközi sültek és köretek, a desszert, no, meg az éjféli töltöttkáposzta, mind-mind a hangulatot fokozták, természetesen együtt a belépő-pálinkával, valamint a helyi és a Csubák-házaspár által hozott borokkal együtt. Itt is volt köszöntő bor, melynek elfogyasztása előtt természetesen felhangzott jelmondatunk, melynek jegyében töltöttük a teljes felejthetetlen napot

„ISTEN ÉS A BOR DICSŐSÉGÉRE!”.

– csj. bl. –